Az éjszaka ...
Azt hallottam, hogy az éjszaka a lelkekbe sötétséget
önt.
Nem tudom, de valahogy az enyémbe valami egészen más
érzéseket szokott. Az éjszaka csendjében olyan sok mindent meglelek. Meglelem
az utamat, hiszen szárnyalok. A gondolataim rendeződnek, sőt – igazán talán ekkor
tudom jól rendezni. Az egész nap szavait, melyeket magamba szedek, vagy bennem
rekednek, - azokra mindre újra rátalálok
éjszaka. Ó, az éjszaka!
Frissítő, sejtelmes, titokzatos világ! Mintha ünnepre
készülne fel a szívünk, a lelkünk, az egész valónk. Ugyanakkor milyen
fájdalmakat is felszínre hoz. Ha
nyugtató számodra az éjszaka: megszabadulsz a szorongásoktól. Ugyanakkor nyomasztó is tud lenni kegyetlenül. Ha rettegsz valamitől, ez a
"szellemvilág" rettenetes rémisztő. Látod, ahogy emelkedik a Hold az
égboltra, felszikráznak a csillagok - mint azon a hajnalodon - ha a felhők nem takarják
el fátyolfüggönyeikkel a csillagok szikráit. Nem olyanok a kis csillagok -
mintha százezer kis lámpás gyúlna ki az égbolton? Fellobbannak és a
középpontban ott világlik a vén Hold. Szívedben ott van - magaddal viszed a
mély szeretetet. Elakadnak ugyan benned a szavak, az érzések, mégis olyan
csoda. Az esti szürkület olyan jóleső érzést vált ki belőled. Amikor a
naplementével színessé válnak a fények, majd a horizonton elvonulva, átvonulva,
ráborul a világra az este, az éjszaka, minden megváltozik. Az ezüst vagy arany
színben ragyogó Hold megvilágít mindent, és olyan ünnepélyessé válik ez a
világ. Riadtan nézel magad körül körbe, mintha felébrednél egy mély álomból.
Ebben az éjszakai csendben olykor hirtelen feltámad a szél, a szellő - átfúj
mindenen , megtépázza az ablakokat, a falombokat, láthatóan a csillagos
égbolton is átsuhannak a felhők! Ilyen hirtelen támad a vihar is sokszor.
Mennydörög, villámlik - hirtelen - mintha a semmiből lépne ki. Ezek a villogó
fények oldják az éjszaka mélységét. És álmodozol, ábrándozol. A Kedvesedet
magad mellett érzed! Úgy érzed, ha kinyújtod a kezed, eléred őt. Csakhogy ezek
a sejtelmek elillannak a valóságra ébredve, rácsodálkozva. Van, amikor elvonul
a vihar és újra teleszórja az eget az éjszaka a sok kis csillaggal. De van,
mikor esik az eső hajnalig, reggelig, de a napkeltével kitisztul az égi udvar
és hamarosan kisüt újra a drága, éltető Napocska, amely telehinti életedet a
szeretettel. A Kedvesed, a számodra oly fontos Szeretteid iránti mély szerető érzéssel
- mindez egy új, következő napban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése