Csúf kiskacsák ... mint a mesében

Csúf kiskacsák ... 

Tudod arra gondoltam,
talán, mint a mesében,
csúf kiskacsák
az emberek közt is vannak
a valóságos életben,
akik ügyetlenebbek, rútabbak,
mindenben a legrosszabbak,
silányabbak, mint a többiek:
akik ügyesek, szépek,
szinte tökéletesek már...
ezt a csúf kiskacsa látja is tán,
hogy is ne látná,
mikor kacsaságban az utolsó mindig ő:
persze, azt a helyet is meg lehet szokni,
majdnem úgy, mint az elsőt,
ha az állandó...
de, ha szerencséje van a kis csetlő botló,
minden kacsák közt a legügyetlenebbnek,
legcsúnyábbnak,
akkor valaki arra jön,
aki felismeri rögtön,
aki észreveszi, hogy tulajdonképpen
ő nem is kacsa,
véletlen került az alomba,
szépségre a hattyúk közt
akár esélye is lehet...
akkor annak, ki hitte magáról,
hogy a legtehetségtelenebb,
legcsúnyább a világon,
megváltozik az egész élete,
és aki megszokta
kacsaként az utolsó helyet,
hattyúként ajándékba kap
egy új, egy másik,
egy szerethetőbb,
egy, a számára
megszokhatatlan világot.

2013. december 5.