Jól - osztva ...

Jól - osztva ...

Tudod arra gondoltam,
hogy ha jól osztanák,
akkor talán a világon
mindenből pont
a szükséges mennyiség lenne,
még az örömből se lenne
a kelleténél kevesebb:
a terv szerint talán pontosan annyi,
mint amennyire szükség van ahhoz,
hogy belőle mindenkinek bőven jusson...
az örömnek olyan különleges tulajdonsága van,
hogy megosztható, aki a sajátját osztja,
(oszthatja!)
annak csak növekszik a maga része,
mint ahogy egy asztalnál lenni többeknek:
jobb ízű az öröm falatja is másokkal megosztva,
de talán sokkal könnyebb társat találni az asztalhoz,
mint az örömhöz, mintha más örömének az íze
kesernyés lenne...
az ember élni ritkán képes
az öröm adta kimeríthetetlen lehetőséggel:
pedig a fejét sok helyen üti fel,
de, mert megosztatlan marad,
(osztaná mindenki a sajátját,
csak a másét nem képes hasznosítani)
belőle vész el a semmibe sok...
nem tud örülni a másénak,
s ha nem szaporodik,
megkeseredik a saját öröm is:
az örömnek az íze is akkor jó,
ha mással megosztható....
az igazi belőle akkor születik,
valódivá, élővé csak akkor válik,
ha van valaki,
aki érzi ugyan olyan édesnek,
és ha lenne megint valaki,
az öröm lenne megállíthatatlan:
terjedne, ha nem is a szél szárnyán,
de emberből az emberbe...
a halandó ritkán képes rá,
hogy más öröme megfoganjon benne,
(pedig az a szeretet próbája talán)
így aztán kevés van belőle,
nem elég soha se.

2013. december 9.