Vágyni valahova

Vágyni valahova

Tudod arra gondoltam,
ha valahová nagyon vágyik valaki,
az a hely általában nincsen túl közel,
hogy odáig elérjen, el kell indulni,
megtenni hosszú utat kell...
az ember kíván a szeretethez érkezni,
nem könnyű a hozzá vezető út sem,
oda talán a csend visz el,
ami ritka a zajos világban:
de nem mindegy egyáltalán,
hogy milyen az a csend utca,
van közöttük is zsákutca,
a süket, vagy a háborús csönd
nem vezet sehova...
talán a szeretethez elvezet
s békességes csönd,
ha az embert a sors odaveti,
van esélye rá,
hogy eljusson önmagához,
a bent lakó szeretethez...
az még nem a boldogság,
olyankor,
mikor valaki önmagában
a szeretetet megtalálja,
mint egy virágáruslány
kínálja a portékáját:
sokan elmennek mellette,
a szépséges virágot
egyszerűsége miatt lenézve,
vagy csak észre se véve,
a virágáruslány nagy bánatára...
virágok, s az arcon a mosolyok
hervadnak, de nyílnak újabbak,
míg nem egyszer valaki
kinyújtja a kezét érte,
s szeretettel fizet cserébe.

2013. nov. 30.