Formálásunk

Formálásunk

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember formálása
nem szűnik meg akkor se,
amikor belép a felnőtt korba,
legfeljebb a szülőnek fejeződik be
a nevelői szerepe:
de akkor jön csak a neheze,
mikor a faragást az élet veszi át...
a nagy élet a kis gyermekeit
nem egyformán kezeli,
mintha csak lenne
kényeztetett kedvence,
mással meg rosszul,
nagyon gorombán bánik,
mintha az a gyermek lenne mostoha...
és talán előfordul olyan,
hogy bölcs szülő az élet, okosan szeret,
csak annyi rosszat ad, amennyi szükséges,
hogy erősödjön általa, de a lágyság megmaradjon,
jóból is épp annyit, hogy ne legyen szűkében nagyon,
de valójában egyik se ártson, igaz embert neveljen:
hozományként tán még szeretetet is ültet a lélekbe...
rossz az eredmény ott is,
ahol majomszeretettel szeret,
ott is, ahol folyton csak ütlegel:
amit elront az élet ügyetlenül,
azt ember helyrehozni nem képes,
ha csak minden erejével, kívülről,
a szeretet belé nem kapaszkodik,
ellene bármennyire is ágál
a tiltakozó ember,
ő akkor se távozik...
ha az élet a lelket még teljesen
nem űzte ki,
ha van az emberben szikrányi,
akkor minden megtörténhet,
a szeretet még csodát is tehet.

2013. dec.ember 10