Istenem, adj fényt!
Magányomban
felelevenednek emlékeim. Tekinteted aranylóan felvillan. Az idő hosszú utamat
kísérte. Olyan rohanva múlt. Álom és valóság lépcsőin jártam sorsom ösvényein.
A szeretet virágai
szívemből fakadtak. Boldogan, hitemben éltem. Így fogadtál el engem.
Szemünk együtt örült,
együtt szomorkodott. Alkonyomban elvesznek a fények. Hallgatom a felhők, a szél
dallamát, melódiáit. Szárnyalok tovább, óhajtva a veled való találkozást, mint
kék madarammal. Mosolyodért, dallamaidért imádkozom, a pillanatok is tova sodródtak.
Bánatom szerteágazott, szívem vészjeleit már senki sem hallja. Gyötrelemben,
fájdalommal, tüskéken lépkedek. Írok hozzád, - neked – könnyeimet nyeldesve.
Átjár a szél, borzongat, olykor jegesen dermeszti szívemet.
Istenem – ölelj át –
szárnyaszegett énem puha, meleg szereteteddel. Adj fényt az árnyakon át –
végteleneddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése