2013. december 16., hétfő

A Föld ...



A Föld ...
Tudod arra gondoltam,
hogy van a Föld, az élettelen,
amiből kivirágzik az élet csodásan,
köztük van mindenféle virág,
éltető, és van halálos méreg,
magokat hord a szél magával,
ide-oda válogatás nélkül pottyantja,
a talaj a magot gyermekévé fogadja...
talán, mert az ember is
a Földből vétetett,
nevel ő is magában virágokat,
ki tudja, honnan kerülnek oda,
rejtély sokszor palánta korában,
mi lesz belőle elhatalmasodva:
lehet az apró magból kikelő
hatalmas, élősködő növény,
amit már nem lehet kiirtani,
ami árnyékot vet mindenre,
folyton kínozza az embert...
megkínozza az irigység,
a féltékenység, a rosszindulat,
ha nem elég figyelmes,
ha felismerhető korukban,
még időben nem vet nekik gátat,
ha a növekedést meg nem akadályozza,
körülötte nem terem haszonnövény...
és talán a szeretet is olyan,
ha engedik neki, ha féltett gyermekként
mindennél jobban vigyáznak rá,
apró kis magocskából
erővé terebélyesedhet, hatalmassá,
árnyékában minden gonoszság, kipusztul
minden rosszság: virágozni
csak a saját édes gyermekeit engedi.



2013. december 12.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése