Szendergőn ...
Félhomály a
szobámban. Szendereg velem az álom is. Szellemként jár a szél a függönyön
és az ablakon át jajongva. Gyertyáim lángja táncol az estben. gondolatban Veled - a lelkemben.
Szállok a képzelet szárnyán, lebegek sokszor az álom és ébrenlét határán.
Ez az idő, amikor nem fájnak a sebek, csak az árnyékok és a fények lebegnek.
Arcod van előttem: szemed ragyogó arany fénye, a szád sarkában ott bujkál a mosoly, talán
azért, hogy kicsit felvidíts.
Kezem tartod a kezedben – védelmezően. Az álom tengerén úszom és lebegek.
Hozzád a lelkemben hazaértem. Boldog vagyok, hogy vagy nekem.
és az ablakon át jajongva. Gyertyáim lángja táncol az estben. gondolatban Veled - a lelkemben.
Szállok a képzelet szárnyán, lebegek sokszor az álom és ébrenlét határán.
Ez az idő, amikor nem fájnak a sebek, csak az árnyékok és a fények lebegnek.
Arcod van előttem: szemed ragyogó arany fénye, a szád sarkában ott bujkál a mosoly, talán
azért, hogy kicsit felvidíts.
Kezem tartod a kezedben – védelmezően. Az álom tengerén úszom és lebegek.
Hozzád a lelkemben hazaértem. Boldog vagyok, hogy vagy nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése