Emberen kívüli világ

Emberen kívüli világ

Tudod arra gondoltam,
hogy az emberen kívüli világ
nem ismer erkölcstelenséget,
mert nem ismeri az erkölcsöt sem,
minden természetes, amit egy állat tesz,
még akkor is, ha az erős felfalja a gyengét:
az állatnak mindent szabad,
az állat se erkölcsös, se erkölcstelen nem lehet...
az erkölcs és az erkölcstelenség
csak az ember világában létezik,
neki van mit, mihez hasonlítani,
mert az idő hosszú folyamán
a két világ közt
megtapasztalta a különbséget,
s mert van hasonlítási alapja,
hogy lehet másképp is, jól látja,
hogy az erkölcs nélküli világ pusztuláshoz,
az erkölcsös felemelkedéshez vezet...
azért aztán magát Istennek képzelve
az erkölcsöt, mint egy szoknyát,
a kedvére szabályozza,
hol hosszabb,
hol rövidebb a szoknya hossza,
mindhiába, az erőlködés vész kárba,
mert a folyton változó törvény
nem változtat az emberen alapjában:
talán, mert a szeretet ősi törvénye
nem helyettesíthető
a legszigorúbb paranccsal,
se a halálos fenyegetéssel,
egyedül ő ismeri a valódit,
az erkölcsöst mezítelenül is...
törvény,
amelyik talán ugyan az,
az az ősi, az éltető erő,
minek ismeretével csak
a szeretet rendelkezik,
törvény,
amelyik nem változott azóta,
szikrányit se, ősi erő,
nem ember alakította
folyton változó divatcikk,
törvény,
ami, ha egyszer eluralkodik,
megmentheti a világot is.

2013. nov. 18.