Fényeket nyitva ...
Alszik a város, a
csend is elpihen.
Fáradtan hajtod fejed
párnádra.
Kérdések sora benned,
de csak a némaság felel.
A nappal gondjai
nyomasztanak és nyugalmat nehezen lelsz.
A horizont
drapériáján egyedül a Hold ezüstlik,
hálójába szőve a
csillagokat.
Zaklatott álmok után
– fényeket nyitva – születik meg a hajnal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése