Végtelen ölelés
Tudod arra gondoltam,
hogy mikor ketten találkoznak,
kedvesen megölelik egymást,
az két gyöngéd, udvarias szorítás,
de van úgy is, hogy az egyik ölel,
a másik csak türelemmel viseli...
és talán a halhatatlan,
a végtelen ölelés az igazi,
amikor ketten
kapaszkodnak egymásba,
szívük, akaratuk szerint
a szorítás
véget nem térne soha,
de az idő megy tovább,
még akik szeretik,
el kell engedni egymást
azoknak is...
valójában az elengedés
csak a látszat, az ölelés,
az egymásba való kapaszkodás
a búcsúval véget nem ér,
megmarad messzi távol is,
mintha soha nem akarna véget érni...
talán az igazi,
mikor összekapaszkodik
elválaszthatatlanul a két lélek,
annak talán se az idő múlása,
se a halál nem vethet véget,
annak az ölelésnek
csak a teste távozik,
örökre megmarad a lényege.
hogy mikor ketten találkoznak,
kedvesen megölelik egymást,
az két gyöngéd, udvarias szorítás,
de van úgy is, hogy az egyik ölel,
a másik csak türelemmel viseli...
és talán a halhatatlan,
a végtelen ölelés az igazi,
amikor ketten
kapaszkodnak egymásba,
szívük, akaratuk szerint
a szorítás
véget nem térne soha,
de az idő megy tovább,
még akik szeretik,
el kell engedni egymást
azoknak is...
valójában az elengedés
csak a látszat, az ölelés,
az egymásba való kapaszkodás
a búcsúval véget nem ér,
megmarad messzi távol is,
mintha soha nem akarna véget érni...
talán az igazi,
mikor összekapaszkodik
elválaszthatatlanul a két lélek,
annak talán se az idő múlása,
se a halál nem vethet véget,
annak az ölelésnek
csak a teste távozik,
örökre megmarad a lényege.
2014. február 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése