Alkony után
A fák ágai között
játszott a lemenő nap fénye,
majd hirtelen lebukva
vörösre festette a horizontot.
Az este csendes
hulláma elérte a szobát.
Madarak csendes
csicsergése szállt a kerten át.
Nyugalom szállta meg
szívemet.
Elpihentél bennem, -
az emlékeimben.
Gyengéd érintéssel
ringatott a rólad szóló gondolataimban.
Az égbolton az óriási
holdgömb ezüstösen ragyogott,
és a holdsugár
igézetében szemed bársonysugarát láttam
és lágy simogatását
éreztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése