2014. február 1., szombat

Csöndfátyol ölel




Szürke az égbolt óceánja
A napsugár beburkolózott
Az öröm most elillant tőlünk
Halk melódiaként a végtelenbe
Szelíden susognak a fák
Lombtalanná vált árnyaikban
Csöndfátyol öleli lelkemet
Édesbúsan bújok emlékeimbe
Szemem fénye a csillagokkal elveszett
Szívem vad dobbanása is elcsendesedett
Kedvesem itt legbelül, megpihenek veled


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése