Örökségeink ...

Örökségeink ...

Tudod arra gondoltam,
az ember sok mindent örökül kap,
legyenek azok vonások az arcon,
különböző szokások, kinek kisebb,
másnak jut nagyobb vagyon,
(van akinek semmi sem)
olyan vagyon,
amivel lehet bánni jól,
de lehet napról napra el is tékozolni:
és kap az ember napokat, üreseket,
hogy mennyit, nem tudja senki,
kell jól gazdálkodni velük épp azért,
nehogy az utolsó koldusra találjon...
azok a napok
lehetnek kincset termőek,
és lehetnek mihasznák, értelmetlenek,
egyet is közülük
kár hagyni pocsékba menni,
tudja ezt jól, talán mindenki,
kinek közelebb van az utolsó,
mint az a legelső...
mert nem múlik a tegnapi,
ha megtöltve volt szeretettel,
arra tesz kamatot a mai,
és talán így sokasodik,
míg aztán
elfogynak szép lassan
a megtöltendő napok,
de megmarad a végén is
a felgyülemlett szeretet...
az ember annál gazdagabb,
annál több a megnyugtató,
a jó érzés benne,
minél kevesebbet hagyott
az ebeknek a harmincadjára:
pedig talán nem könnyű,
meg kell küzdeni velük naponta.

2014. február 11.