2014. február 14., péntek

Maradjon meg ...



Maradjon meg ...

Tudod arra gondoltam,
hogy talán nem igazi szeretet az,
amelyik ismeri az őt megalázó alkut,
a valódi inkább marad a hosszabb,
a nehezebb úton tisztán,
mint hogy célja elérése végett a rövidebb,
gátlástalan,
kevésbé makulátlan úton közlekedjen...
talán nem is véletlen a hosszú,
a nehéz út,
a megerősödéséhez
pont akkorára van szüksége:
olyan úton jár,
amelyiken nem gyengíti semmi,
nem nyomasztja megalkuvás...
a szeretet király
és nem hajlongani kész alattvaló,
céljához, ha egyszer elér,
az övé
a győztest megillető dicsőség,
aki birodalmából egy picit sem veszített,
nem pedig lehajtott fejű,
győzve is vesztesen kullogó...
a szeretet nem kótyavetyél,
akarja az egészet, nem csak a részt,
az egészet,
amit a megalkuvás nem csonkít,
ha hosszabb is az útja,
ha közben éhség gyötri is,
útját úgy járja végig,
hogy a végére érve
maradjon meg
ragyogó régi fénye.

2014. február 14.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése