Az öröm húrjain
Felhőket oszlat a
szél,
Az azúr kékségen
áttör a fény,
Arany pompát hintve
szét.
Felébred az alvó
természet,
Fázó lelkünk is
megenyhül,
Felolvad jégbezárt
szívünk.
A télvég mosolyra
nyitja szemét,
A csillagok is
tüzelnek,
A Hold fénye újra
ezüstlik,
Az öröm húrjai
pendülnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése