Ifjúkorban ...
Tudod arra gondoltam,
mikor az ember az ifjúkort eléri,
a világ szeretete előtte hever, azt reméli,
dehogy is gondolja,
hogy a neki kijárót már megkapta...
s mert azt képzeli, belőle sok van,
nem áll le az apró kis szeretetért,
naívságában nem is gondolja,
hogy az a pici is
valami különleges csoda volna:
ha időnként mégis megáll,
legtöbbször olyankor,
amikor megtéveszti a vágy,
s mert különlegeset remél,
az apró kis virág mellett elmegy...
hosszú utat kell megtenni,
mig rájōn, hogy kincs nincsen,
ami rá várna,
nincs olyan készleten,
hogy az nem jár az embernek,
(ó, mennyi elpocsékolt szeretet)
az élet zűrzavarában észre kell venni azt
apró korában és felnevelni igazivá,
két ember elvehetetlen kincsévé...
de, mert ezt leginkább
az út végén látni,
sok kis szeretet megy halandóba,
és kevésből lesz igazi,
amilyet egyszer megálmodott valaki.
mikor az ember az ifjúkort eléri,
a világ szeretete előtte hever, azt reméli,
dehogy is gondolja,
hogy a neki kijárót már megkapta...
s mert azt képzeli, belőle sok van,
nem áll le az apró kis szeretetért,
naívságában nem is gondolja,
hogy az a pici is
valami különleges csoda volna:
ha időnként mégis megáll,
legtöbbször olyankor,
amikor megtéveszti a vágy,
s mert különlegeset remél,
az apró kis virág mellett elmegy...
hosszú utat kell megtenni,
mig rájōn, hogy kincs nincsen,
ami rá várna,
nincs olyan készleten,
hogy az nem jár az embernek,
(ó, mennyi elpocsékolt szeretet)
az élet zűrzavarában észre kell venni azt
apró korában és felnevelni igazivá,
két ember elvehetetlen kincsévé...
de, mert ezt leginkább
az út végén látni,
sok kis szeretet megy halandóba,
és kevésből lesz igazi,
amilyet egyszer megálmodott valaki.
2014. február 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése