A láng, a tűz, - a gyertya ...

A láng, - a tűz, - a gyertya ...

Emlékszel? írtam arról, hogy a találkozás milyen nyomokat, milyen hangulatot, milyen érzéseket hozhat ki belőlünk. Nem a szépség vonzó bárki felé is - Persze, nem utolsó, ha tetszik is az illető, de ha valami nem fog meg benne, akkor már utána nem szívesen találkozom vele. Lehet az egy mozdulat, egy szó, akár egy arc mimika - vagy ellenszenvet, vagy valami mély vonzást vált ki belőlünk.  Persze, ha esélyt adunk az újabb találkozásra, meg lehet szeretni az ellenszenvest is, de valahogy ez már nem olyan igazi és nehezen enged fel a jég.
Mindannyiunkban - de legalább is bennem - mindig van egy szorongás - ez persze, biztosan azért van, hogy tolókocsiban ülök - vagy az ördög tudja. Van, akinél ez sem okozott bennem különleges érzést, vagy szorongást, mert első pillanattól fogva így fogadott el - Persze, már előtte ismertük egymást hosszabb idejű levelezés útján. A fotók, amiket egymásról ismertünk - valóban minket ábrázoltak - a valónkat - a nem "retusált" énünket.
Egyszer szépek, máskor nem annyira szépnek tűnőek vagyunk.

Nem tudom, hogy vagy a gyertyákkal. Tudod, én nagyon szeretem. Különleges hangulatot, különleges érzéseket ad a lelkemnek.
Néztél már hosszabb ideig a lángba? - csak úgy - minden külön cél nélkül? Ez olyan pontosan, mint mikor felnézel az égre: figyeled a felhőket, vagy a Holdat, a csillagokat, vagy akár csak a fák, az ágak, a virágok lengedezését, ringását - a szellőt, ahogy fújdogál - vagy a madarakat, ahogy csiporognak, "beszélgetnek" egymással és a szellővel is akár. Ezért szeretem a kertet, a tavat - a természetet - Különleges dolgokat látok bennük és olyan jó, még ha bolondos is vagyok.
Ne haragudj, hogy ilyen sokat beszélek
Sajnos, a Napocska is elbújt - egészen szürke a mennybolt - lehet, hogy az eső is megjön?