Nélkülözni a csodát

Nélkülözni a csodát

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember a szépet
és a mennyiséget
helyezi az előtérbe,
és van hozzá tehetsége,
hogy a kevés valódit lemásolja,
nagy mennyiségben sokszorosítsa,
van, hogy szebb is lesz az előállított,
előnye, hogy van belőle sok,
és még gyönyörködteti a szemet is,
olcsóbb ráadásul,
csak épp a tőle várt csodát nélkülözi...
s mert az ember már annyira megszokta,
s mert a csoda meg nem történik általa,
a csodából, és nem a mesterségesből ábrándul ki,
hiszen valóságosnak azt hiszi...
mert talán szebb a megcsinált gyümölcs a valódinál,
talán szebben hangzik a szó, hogy szeretlek,
egy pompás vers részeként,
mint amelyik szinte akaratlanul,
sokszor a visszafogás ellenére
a maga pőreségében szinte fölböffen,
és mégis, csodára csak a valódi képes,
ha észreveszik, ha figyelnek rá,
ha nem mérgezik, ha óvják,
a kártevőket
(azok mindenhol felütik a fejüket)
róla nagy türelemmel szedegetik,
táplálják türelemmel közben:
ha a szó a valóságból érkezik,
megtörténik a csoda biztosan,
a kóró is a legszebb virágot hozza.

2014. február 2.