Halk melódiaként ...
Lement a Nap,
bealkonyult
Az égbolton felhők
torlódnak
Foltossá festve a
horizontot
Vitorlaként feszülnek
az alkonyban
Az öreg tuja ágait vadul
tépi a szél
Örök híd menny és
föld között
A neszek halk
melódiaként zengnek
Feléd szárnyal fájón
a lelkem ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése