Rejtelem
Arcunkon szaporodó
ráncok.
A sors mély
barázdákat vésett homlokunkra, szemünkben fénytelenséget.
A szomorúság ránk
telepedett. A lámpafényben sokasodnak az árnyak.
Elpihenünk az éjszaka
sötétségében, zaklatott álmaink mélyére zuhanva, árván,
magányosan,
fájdalmainkat, bánatunkat a jótékony éjszakai sötétséggel eltakarva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése