Osztható kincs
Tudod arra gondoltam,
akár éhen is halhat
az, akinek szegényes otthonát
remekmű ékesíti, ott van a falon,
de, mintha csak nem is volna,
megszokott már annyira...
és talán a léleknek is van kincse,
olyan, ami nem hasznosul,
ha az ember csak befelé fordul,
az a kincs fel se tűnik,
hogy ott van rég óta,
(hogy kerülhetett oda?)
olyan természetes az,
szinte láthatatlan,
attól még koldus is lehet az ember...
de, aki gondolja magát lélekben szegénynek,
ha egyszer kitekint magából,
és figyel másokra jól,
akkor talán észreveszi,
dehogy szegény ő, ami van nála,
az hiányzik sokaknak,
talán azt szomjazzák
ami neki van: adható,
és aki másnak adni képes,
az gazdag, nem szegény egyáltalán...
az ember, ha nem fordul magába,
ha kifelé tekint, akkor veszi észre,
hogy osztható kinccsel rendelkezik.
akár éhen is halhat
az, akinek szegényes otthonát
remekmű ékesíti, ott van a falon,
de, mintha csak nem is volna,
megszokott már annyira...
és talán a léleknek is van kincse,
olyan, ami nem hasznosul,
ha az ember csak befelé fordul,
az a kincs fel se tűnik,
hogy ott van rég óta,
(hogy kerülhetett oda?)
olyan természetes az,
szinte láthatatlan,
attól még koldus is lehet az ember...
de, aki gondolja magát lélekben szegénynek,
ha egyszer kitekint magából,
és figyel másokra jól,
akkor talán észreveszi,
dehogy szegény ő, ami van nála,
az hiányzik sokaknak,
talán azt szomjazzák
ami neki van: adható,
és aki másnak adni képes,
az gazdag, nem szegény egyáltalán...
az ember, ha nem fordul magába,
ha kifelé tekint, akkor veszi észre,
hogy osztható kinccsel rendelkezik.
2014. február 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése