Azzá válunk

Azzá válunk

Tudod arra gondoltam,
hogy azzá válik az ember, amit megeszik,
legtöbbször egész életében abból építkezik,
amihez hozzászoktatják gyerekkorban,
azon felnőttként nehezen változtat...
de nem csak üres kalóriával,
egészséget romboló étellel, de jól hangzó,
hamis igazságokkal is etetve van,
amit kap, azt fogyasztja, választása nincsen,
s mintha csak kerülne egy mesterséges,
élettelen kerek erdőbe,
mikor már tehetné másképp,
(talán hiszi is, hogy másképp teszi)
akkor is csak ott bolyong,
tovább is abból táplálkozik,
igaznak gondolva a hamis gyümölcsöt...
hogy az ember levetkőzze
a rossz étkezési szokásait száműzze,
hogy sejtjei átalakuljanak,
hogy jól érezze magát a bőrében,
valódi táplálékkal a testét
szinte ki kell kellene cserélni,
ahhoz talán kell hét év,
és nagyon nagy akarat,
hogy érezze a különbséget,
hogy már ne a régire esküdjön ...
a rosszból, ami akaratlan is
az emberbe belérögzül,
amivel eggyé válik,
(hogy mi a fontos az életben, például)
nehéz szabadulni,
közben pedig folyton torzul a test,
a gondolat, s talán a lélek is...
nehéz szabadulni, csalódni az egészben kell,
hogy még az élettől is elmenjen a kedv,
és kell a nagyon erős, támogató szeretet,
hogy az ember mégis érdemesnek gondolja
gombolyítani az egészet újra:
testben és lélekben új úton elindulni,
a saját igazságát keresni.

2014. február 3.