Ráncok
Arcunkon, homlokunkon
gyűlnek a múló évek gond-ráncai.
Mi tagadás – elszállt
felettünk az idő.
Ezüst szálak
csillognak gyérülő hajunkban.
Bolyongunk álmainkban
a végtelenben.
Gyertyánk fénye egyre
halványabban pislákol, míg csendben ellobban.
Szívünk mélyére zárt
emlékekből élünk, az ad némi örömet.
Pár nélkül, gyerekek
nélkül telnek napjaink.
Ajándék minden egyes
nap, ha fájdalmak nélkül köszönt ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése