Az önzetlen adás
Tudod arra gondoltam,
ha nem is igazán sokszor történik,
de azért van úgy, hogy az adás önzetlen,
aminek természetes következménye
a nem elvárt hálának az érzése...
mégis, van úgy is,
hogy rosszul reagál az ember,
mintegy a dolgokat összekeverve
úgy kezdi érezni,
mintha kirabolták volna,
a jogos hála helyett, benne,
a mérhetetlen gyűlölet ébred fel:
miért, hogy a másiknak
adnivalója is van,
miért, hogy ő olyan szegény,
hogy nem képes önzetlenül adni...
pedig nem kell ahhoz gazdagnak lenni,
a valódi hálát felébresztheti
akar egy szívből érkező jó szó is,
ami a kosárban fillér csak,
de mentheti az életét a koldusnak...
ha az ember működik jól,
ha felébred benne a hála,
az akár mérhetetlen is tud lenni,
átcsaphat szeretetbe, különösen,
ha valaki a szeretni képes,
a szerethető énjét ébreszti fel,
nem lehet azzal betelni:
ha az ember jól működik,
benne a hála könnyen
végtelen szeretetté változik.
ha nem is igazán sokszor történik,
de azért van úgy, hogy az adás önzetlen,
aminek természetes következménye
a nem elvárt hálának az érzése...
mégis, van úgy is,
hogy rosszul reagál az ember,
mintegy a dolgokat összekeverve
úgy kezdi érezni,
mintha kirabolták volna,
a jogos hála helyett, benne,
a mérhetetlen gyűlölet ébred fel:
miért, hogy a másiknak
adnivalója is van,
miért, hogy ő olyan szegény,
hogy nem képes önzetlenül adni...
pedig nem kell ahhoz gazdagnak lenni,
a valódi hálát felébresztheti
akar egy szívből érkező jó szó is,
ami a kosárban fillér csak,
de mentheti az életét a koldusnak...
ha az ember működik jól,
ha felébred benne a hála,
az akár mérhetetlen is tud lenni,
átcsaphat szeretetbe, különösen,
ha valaki a szeretni képes,
a szerethető énjét ébreszti fel,
nem lehet azzal betelni:
ha az ember jól működik,
benne a hála könnyen
végtelen szeretetté változik.
2014. február 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése