Belső világunk
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember nem tudhatja,
mennyi idő van számára kiszabva,
így aztán jól meg kell gondolni,
szűkre szabott idejét mire költi...
nem csupán a cselekedeteiben,
de a gondolatai szintjén is,
hiszen úgy lett megalkotva,
hogy gondol valamit mindig,
de egyszerre csak egyet tud gondolni,
kár azt a kis időt rosszra pazarolni...
ácsolhat valaki egy életen keresztül
koporsót magának, de ültethet gyönyörű,
szívet, lelket gyönyörködtető virágokat,
háborúzhat is abban a kevéske időben,
vagy lehet a gondolata békés,
talán, aki a szépet keresi,
az a szépet találja...
minden, ami rossz: időpocséklás,
okoz helyrehozhatatlan kárt,
mert a gondolatok olyan téglák,
amelyikből épül a belső világ,
téglák, amik lehetnek túlnyomóan feketék,
lehet a hatás közömbösen szürke is,
de ha a belső házát az ember
szeretettel teli gondolatokból alkotja,
(ha a képzeletbeli koporsó faragására
ideje nem marad)
akkor biztosan jól érzi magát abban,
a talán legfontosabb világban.
hogy az ember nem tudhatja,
mennyi idő van számára kiszabva,
így aztán jól meg kell gondolni,
szűkre szabott idejét mire költi...
nem csupán a cselekedeteiben,
de a gondolatai szintjén is,
hiszen úgy lett megalkotva,
hogy gondol valamit mindig,
de egyszerre csak egyet tud gondolni,
kár azt a kis időt rosszra pazarolni...
ácsolhat valaki egy életen keresztül
koporsót magának, de ültethet gyönyörű,
szívet, lelket gyönyörködtető virágokat,
háborúzhat is abban a kevéske időben,
vagy lehet a gondolata békés,
talán, aki a szépet keresi,
az a szépet találja...
minden, ami rossz: időpocséklás,
okoz helyrehozhatatlan kárt,
mert a gondolatok olyan téglák,
amelyikből épül a belső világ,
téglák, amik lehetnek túlnyomóan feketék,
lehet a hatás közömbösen szürke is,
de ha a belső házát az ember
szeretettel teli gondolatokból alkotja,
(ha a képzeletbeli koporsó faragására
ideje nem marad)
akkor biztosan jól érzi magát abban,
a talán legfontosabb világban.
2014. január 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése