Színház a világ

Színház a világ

Tudod arra gondoltam,
hogyha a világ színház,
és benne az ember a színész,
a darab pedig az élet,
akkor biztosan vannak köztünk színészek,
teljesen készületlenek,
nem tanulják meg a szerepüket soha,
az előadásuk fullad a folytonos kudarcba,
csak azért szerepelhetnek,
mert az ő szerepüket átvenni más nem képes...
és vannak olyanok, akik megtanulják,
csinálni mit, hogyan kell,
jól vannak felkészülve a darabból,
minden a helyén van pont,
minden lépés ki van számítva,
nem talál kivetnivalót a kritika,
a közönség isteníti,
de ők talán érzik,
valami azért hiányzik mégis...
van, aki felületesen, rutinból játszik,
sokszor hibázik,
nem veszi komolyan az életet,
és vannak talán színészek, olyanok,
akik a lelkükből játszanak,
a szerepbe nap, mint nap belehalnak,
nekik a darabban való hitük nagy,
talán azért van,
hogy időnként nagyot zuhannak,
olyankor a hitük elszáll a semmibe,
s olyan kutyául lesznek,
mint a gazdag,
kire a szegénység zuhan váratlan,
érzik magukat ruhátlan koldusnak,
pedig talán csak a lélek
hagyta őket magukra,
azért, hogy az értelmét
nem látják már az egésznek...
hogy azután a színész
újra feltöltődjön lélekkel,
és kezdődjön minden elölről,
megint adja a lelkét az előadásba,
hogy aztán nélküle,
magára maradva, lélektelen,
a feneketlen sötétbe zuhanjon újra.

2014. február 1.