Teli csodákkal

 Teli csodákkal

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember úgy van
egy teli csodákkal
tüneményes világban,
mint ki csak magára számíthat,
jó esetben a másik emberre,
mint akit hagyott teljesen magára
a teremtő, vagy a jó sors,
mintha bíznia
nem is lehetne másban...
mert vannak dolgok, olyanok,
amikhez a külső segítségre
szükség nincsen, és van,
ami meghaladja a képességeit,
olyankor, mint a gyermek a szülőben,
oly biztosan kéne bízni a segítségben:
dolgokat, amik tűnnek lehetetlennek,
amit az ember bizalmatlanságában
felad a legelején már,
vagy küzd, tudva, hogy tehetetlen,
az erő kevés hozzá,
azokat megoldásra
nagy bizalommal
át kellene adni...
mert talán
csak bízni kéne másban is,
hogy amihez az ember kevés,
abban megsegítheti az a titokzatos,
a hatalmas erő,
ami az egészet összetartja,
csak időt kellene neki adnia,
hogy terelje harmóniába vissza
az összekuszált dolgokat...
mert talán nincsen lehetetlen,
csak a halandónak,
de, ha engedné,
ha lenne türelme kivárni,
ha nem adná föl az elején,
ha bízni tudna, esetleg
lenne segítség:
de talán épp a bizalmatlansága az oka,
hogy a csoda lehetőségét elszalasztja.

2014. február 24.