A világunk ...
Elmúlt pillanatok
Világunk, melyben
élünk - tele bánattal, fájdalommal, nyugtalansággal.
Ritka kincs az öröm.
Szorít a szív, sajog a lélek.
Lebegünk a végtelen
térben, s néha érünk földet.
Az évszakok
változásai is csalárdak.
Olvad a hó, de van,
amikor a tél a tavaszban tér vissza.
Bimbók nyitnak,
életre kel minden.
Reménnyel indul az
élet, majd hirtelen lángban, vagy vízben a Föld és
minden tönkremegy.
Életet ad a nyár,
vagy itt az aszály, az ár.
Álmok szállnak el, a
fényeket árnyak váltják fel.
Futnánk, menekülnénk,
de lábunk béna, földbe gyökerező.
Kezünk görcsös,
fogni, kapaszkodni sem tud már, csak segítségért kiáltunk.
Mindhiába!
A szív ritmustalanul
ver, majd fájdalmakkal tele egy végsőt dobban, s megáll.
¤
Az évek orkánként süvítenek
titkokkal telve elrepülnek
csillagunk már csak hunyorog
az élet eldalolta a dallamot
elmúlt pillanatok lebegnek
a vágyak lelkünkbe csendesedtek..
Az évek orkánként süvítenek
titkokkal telve elrepülnek
csillagunk már csak hunyorog
az élet eldalolta a dallamot
elmúlt pillanatok lebegnek
a vágyak lelkünkbe csendesedtek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése