A hangulat

A hangulat

Tudod arra gondoltam,
az embert leginkább becsapni
tudja, a saját hangulata,
magát oly őszintének mutatja,
pedig, de sokszor vezeti félre...
van köztük pillanatnyi, múló,
és van, akár évekig tartó,
mint a változó divat,
ami látszólag fontos nagyon,
míg itt van,
pedig csak hóbortos hangulat,
amelyik magáról, hogy lényeges, elhiteti...
gyermeke minden, ami alaptalan,
legyen bármilyen jól hangzó,
a gondolat is lehet alaptalan,
ami magát alaposnak mutatja,
a hangulat múltával kerül a kukába...
sokszor a szeretet is csak hangulat,
ami akár évekig maradhat,
de, ha jön egy hírtelen támadt szél,
nyoma se marad, úgy kitakarítja,
csakhogy helyet adjon
egy újabb hangulatnak...
a valóságnak alapja van,
azt nem képes kikezdeni a hangulat,
a valódi gondolat, a valódi szeretet
nem divat, túl él ezer változást:
hangulatok jönnek, hangulatok mennek,
az újak minden elavultat kisöpörnek,
szemét ma már,
amire esküdtek valamikor...
idővel minden gyermeke
semmivé lesz,
ami a valódi,
csak az nem lesz áldozata
a szeszélyes hangulatnak.

2014. február 17.