Szívem falára
rajzoltalak
Édesanyámnak
„Adhat az
Isten gyémántot, kincset palotát,
csak kétszer
nem adhat édesanyát.
S ha majd
látod gondtól megőszült fejét, térdelj le elé,
s csókkal
halmozd el az ő áldott kezét.”
Szavakat írok a
füzetbe. Fájdalmaim, örömeim szavait.
Lelkemet ölelik az
emlékek. Születnek és elhalnak a pillanatok.
Szememben
könnycseppek, mint a gyertya viaszkönnyei.
A horizonton vándorló
csillagok, bennem sajgó gondolatok.
Neved suttogom.
Az életed gyöngyként
gurult tova a végtelen örökkévalóságban.
A fájdalom szívembe
mar.
Most a szél is Rólad
mesél. Hív a szemed, - lépek Feléd,
de elveszek a mélykék
bársonyságban.
Üvölteni szeretnék
hiányod miatt.
Egyszerű ember vagyok.
Tele fájdalommal, örömmel – szavaim záporába, vagy csöndembe hullva. Mondanám, de nincs már kinek – csak a
némaságba suttogom: senki nem feledheti az anyai szeretet, az anyai kéz
simogatását a szeretet pillanatait. Éjjel nappal Rád gondolok ma is. Vágyom
ölelő karod, közelséged – arany szemed mosolyát, meleg kezeid simogatását. Álmaimban mindig itt vagy velem. Lágyan
simogatsz, megölelsz – lesimítod arcomról a könnyeket, a szomorúságot, s a
fájdalmat. Köszönöm, hogy meggyújtottad életem lámpását – arany szemed
mosolyával, könnyeivel, szerető öleléseddel. Aggódtál értem, féltettél. Boldog
voltál – velem örültél, tanulmányaim, munkám sikereiben. Velem sírtál fájó
pillanataimban. Tőled, Belőled merítettem erőt. A szereteted arany szálaival
kötöttél magadhoz, én pedig szívem falára rajzoltalak ÖRÖKRE.
Álmaimban viaskodom,
kereslek útjaimon, vissza-visszatérve az emlékekben. A gyermeki szeretetem mély
pillanataiban, amikor szívemre hulló könnyeim – bús szememből – mint áradó
patak kicsordulnak és sokszorozódnak az aranyló gyertyafényben. Te vagy a
határtalan óceán. Hangom most belevész a végtelenbe emlékeim ködfátylán át.
Bújnék Hozzád egy ölelésre.
22 éve elhagytál.
Kinyitottad az örökkévalóság kapuját. Álltál a ragyogásban, záporozott RÁD a
fény, s aranyló szemeddel búcsút intettél. Fiatalon ragadott el tőlünk a halál.
A mennybe szálltál, az angyalok közé. Bennem az örök fájdalom, hiányod kísér
fájón.
85 éve, hogy életre
nyílott aranyló két szemed
ÖRÖK
SZÜLETÉSNAPODON köszöntelek!
Szívemben örökké élsz
drága ÉDESANYÁM.
Megható . Én tudom,mert gyerekkorom óta nem érzem a szülői simogatást.
VálaszTörlésEz a fajta hiány nem pótolható...
Gyönyörűen fogalmazol
Írtam, de nem jelent meg.
VálaszTörlésAz édesanya, a szeretteink elvesztése fájó emlékeket karcol szívünkbe és valóban - soha nem pótolható semmivel. Köszönöm szépen, hogy itt vagy. A hozzászólások moderálás után jelennek meg. Ha az üzenőfalra írsz - az jelenik meg azonnal. Szeretettel ölellek - Szfűz
VálaszTörlésSzépen írsz anyukádról, gyönyörű lehetett a gyerekkorod:)
VálaszTörlés