Látszattal ...

Látszattal ... 

Tudod arra gondoltam,
az ember nem szívesen csalódik,
és nem is szeret csalódást okozni,
megtesz mindent mégis,
a kényelmét is feladja,
feszeng a szűk ruhában,
a nem rá szabott gondolatban,
tán még a lelkét is csicsás rongyokba zárja,
hogy szebbnek, jobbnak,
okosabbnak látszódjon,
a látszattal fedi a valóságot,
mert azt hiszi,
egyszerűbb eltakarni,
mint szebbé, jobbá, okosabbá válni...
minél tökéletesebb a smink,
a mezítelenség láttán
annál nagyobb a csalódás,
hazugságra is képes az ember
a minél tökéletesebb látszatér...
csalódást okoz minden mezítelen,
ki addig a legszebb sminkbe öltözött:
igaz, bátorság kell az igazsághoz,
tökéletlenül mutatkozni pőrén,
kritikának kitenni a nyers valóságot,
púder nélkül az arcot,
ahhoz kell a bizalom,
hogy talán nem érdemes rejtegeti,
hátha van valaki,
aki benne az álmát felismeri...
csak mezítelen önmaga az ember,
s aki nem mutat mást,
az nem okozhat csalódást:
talán sokaknak nem fog tetszeni,
de hát nem is kell tetszésből annyi,
elég az, akivel egymást keresik,
akit a mezítelensége segíti,
ki nem téved el az álarcosok tömegében.

2013. aug. 7.