A bizalom vesztése
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember a világra jön
telve a bizalommal,
amit aztán elveszít fokozatosan,
teljesen jogosan,
hiszen csalódik benne annyiszor,
rendületlenül csak a buta,
a feledékeny bízhat benne …
az embernek óvatossága
a bizalmatlansága,
az örökös kétkedése,
mert aki arra odafigyel,
az könnyebben kerüli el a bajt…
az is igaz,
hogy aki az utcára
nem megy soha,
azt nem üti el az autó,
de négy fal közt tölteni az életet
nem vidám dolog,
aki örökre bezárva tartja az ablakát,
annak nem megy be a rossz levegő,
de a jónak sem ad szabad utat…
az ember elzárkózik bizalmatlanságában,
azzal kizárja nem csak a rosszat,
de már csírájában megöli a szeretetet,
pedig, ha engedné kibontakozni,
ha benne feltétel nélkül hinni merne,
ha a szeretet beszivárogna
a bizalmatlanság helyére,
a világ se lenne olyan rossz,
s talán cserébe
az Isten jobban is segítene.
hogy az ember a világra jön
telve a bizalommal,
amit aztán elveszít fokozatosan,
teljesen jogosan,
hiszen csalódik benne annyiszor,
rendületlenül csak a buta,
a feledékeny bízhat benne …
az embernek óvatossága
a bizalmatlansága,
az örökös kétkedése,
mert aki arra odafigyel,
az könnyebben kerüli el a bajt…
az is igaz,
hogy aki az utcára
nem megy soha,
azt nem üti el az autó,
de négy fal közt tölteni az életet
nem vidám dolog,
aki örökre bezárva tartja az ablakát,
annak nem megy be a rossz levegő,
de a jónak sem ad szabad utat…
az ember elzárkózik bizalmatlanságában,
azzal kizárja nem csak a rosszat,
de már csírájában megöli a szeretetet,
pedig, ha engedné kibontakozni,
ha benne feltétel nélkül hinni merne,
ha a szeretet beszivárogna
a bizalmatlanság helyére,
a világ se lenne olyan rossz,
s talán cserébe
az Isten jobban is segítene.
2013. augusztus 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése