A kőből ...

A kőből ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a művész, aki a gondolatait
a rideg kő megmunkálásával fejezi ki,
megszenvedi, mire a kész szobrot
a kőből kicsalogatja,
a kő az eszköze ahhoz,
hogy a világnak megmutassa,
hogy mi lakik mélyen a lelkében...
és van, aki a szobrászathoz mit se ért,
de útja során találkozik egy különleges,
a természet alakította kővel,
s mert tetszik neki, otthonába viszi,
és olyan megvilágításba helyezi,
hogy gyönyörködjön benne más is...
és ahogy születik a kőből a szobor,
talán úgy készül a mélyről jövő vers is,
a gondolat megfogan, a szülője sokszor
vért verejtékezve hozza a világra,
megmutatva benne a saját lényegét,
eszköz a vers arra...
és talán előfordul az is,
hogy valakinek a költészethez nincsen köze,
de ahogy a természet a szép,
vagy épp érdekes követ
az ember szeme elé rakja,
úgy az élet gondolatokat kínál,
és akkor, akinek a rímfaragásba
beletörne a bicskája,
az ajándékul kapott gondolatot úgy helyezi,
hogy lássa más is abból a szögből,
ahonnan ő érdemesnek találta...
aki egyszer a kedvet hozzá megkapja,
már útra úgy indul, hogy figyel,
hátha talál egy különleges követ,
egy használható gondolatot.

2013. július 3.