Amikor az ember - Összetartozva

 Amikor az ember

http://youtu.be/WmqMH0LtUfg

Tudod arra gondoltam,
szoríthatott az idő,
siethetett a teremtő,
mikor az embert gyúrta,
az egész két félre sikeredett,
tökéletes egyik sem lett,
de azért nagy hibát el nem követett,
a kettő együtt csodája a művének...
külön, külön,
mindkettő nagy bajban van,
de talán, úgy gondolta az Isten,
hogy a kettő az úgy egy,
mint ahogy egy nap
a nappal és az éjszaka,
mint a jobb és a bal agyfélteke,
mint a lent és a fent,
egymást egészítik ki,
ő a sötétség,
és ő a világosság is,
jól megvan együtt a két fél,
ami valójában egy egész...
de talán, egy emberben
nem fért meg a férfi és a nő,
folyton marakodtak,
panaszra az úrhoz rohantak,
aki pedig azt gondolta,
mikor alkotta,
velük nem lesz gondja,
kiegészítik egymást tökéletesen,
az erő és a szépség,
a lágyság és a keménység,
a befogadás és az adni vágyás,
együtt a kettő maga a tökély,
be is fejezheti,
ami még a teremtésből hiányzik,
azt egymásnak mind megteremthetik:
a vitára semmi ok,
s ha ez mind kevés,
akár még szaporodhatnak is...
de ők panaszra egymásra
addig - addig rohangáltak,
míg megdühödött a teremtő,
egymástól őket elválasztotta,
azóta a helyüket, hogy nem találják,
a párjukat keresik az összetartozóak.

2013. aug. 15.