Új nap, új remény ..
Az égbolton
megjelentek az első csillagok.
Ültem csendesen és
figyeltem hunyorgó fényüket.
Az álom váratlanul
tört rám,
belezuhanva egy mély
gödörbe: a csend világába.
Az ébredő Nap
beragyogott a függöny résein.
A sugarak szilánkossá
törtek az üvegen.
Hirtelen ébredve, azt
sem tudtam, hol is vagyok.
Lassan észhez tértem.
Fényárban úszott minden.
Az égbolt ragyogó
azúrban virított,
itt-ott fehér
vándorfelhők úsztak.
Madarak ezrei zengték
reggeli himnuszukat.
A hársfák édes illata
szállt, szárnyalva a nyárban,
- a szellőnek kitárt
ablakon át.
Egy új nap, új remény
ébredt a világra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése