Isteni szeretet

Isteni szeretet

Tudod arra gondoltam,
vallják hívőnek magukat sokan,
jó szándékkal, mert azt gondolják,
az egy rendszeres vasárnapi elfoglaltság,
a hétköznap a pogányságé, a bálványimádásé,
a vasárnap csak az egy igaz Istené:
pedig hinni az egy másik életforma,
a hitetlen feladja,
a hívő utolsó pillanatig reméli...
nem elég vallani, meg is kell élni,
s akkor reggelente,
Istennek csodálatos világát
megpillantani
a legnagyobb boldogság,
létét érezni mindig és mindenhol,
észlelni minden fűben,
meglátni minden fában,
és minden emberben a csodát,
tudni azt, hogy maga is
csodája a teremtésnek,
bálványt hétköznap se imádni,
feltétel nélkül,
csukott szemmel bízni az ő Úrban,
bajban sem félni a holnaptól,
tudni egészen biztosan,
a teremtő vigyáz a teremtményre...
s az ember sokszor hiszi magáról,
hogy a lelkében a szeretet honol,
és ébred reggelente haraggal,
és fekszik gyűlölettel ölelkezve,
és elvész a kilátástalanságban,
és nem találja az élete értelmét,
pedig talán szeretni annyit jelent,
hogy a gondok ellenére is
örömmel ébredni,
minden új nap táncra kér,
minden új nap egy új remény,
a szeretet fényével kiűzi a sötétet,
a szeretet beragyogja az életet,
mindig az övé az utolsó "de",
és mindig neki van igaza,
a kicsinyességet nem ismeri,
a rosszon képes felülkerekedni,
akkor is,
ha minden nap elölről kell kezdeni,
ha a látszat reménytelenséget mutat:
de hát a kettő ugyan az,
a szeretet az Isten,
Isten a szeretet...
ezek mind az ismertetőjelei,
s aki nem képes örülni
minden pillanatban neki,
ki a szeretetet gyakorolni
csak ünnepnapon akarja,
akinek életformájává nem válik,
az nem tudhatja,
milyen jó is valóban élni.

2013. július 29