A pofonok

A pofonok 

Tudod arra gondoltam,
hogy az élettől kapott pofonok
végül is az embernek hasznára vannak,
(lehetnek) de talán a mutatós rész csak,
ami látható, amiről sokat regélnek:
bár meghurcolta az élet,
mégis győztesen jött ki belőle...
győzni talán csak akkor lehetséges,
ha erős védelme van a léleknek,
akkor a pofonok nem gyengítenek,
a további úthoz erőt adnak,
felemelnek, nem pedig lehúznak...
de akik maradnak kiütve,
a pofonoktól két vállra fektetve
a földi pokol lakói örökre,
azokról megfelejtkeznek,
pedig őket is a
a pofonok számlájára lehet írni,
mint vesztességet...
a pofon, adja azt, akár maga az élet,
mint a napsugár, átalakulva
a szervezetnek nélkülözhetetlen,
de hatalmas bajt képes okozni,
a kárt elkerülni szinte lehetetlen,
ha egyszer hiányos az ózon...
az élet osztja a pofonokat sokszor,
és talán csak akkor nem ártalmas,
akkor lehet az ember hasznára,
akkor nem taszít a gyűlölet mocsarába,
ha véd a bent lakó,
a ki tudja mitől felébredt szeretet,
anélkül a pofon csak ártalmas lehet.

2013. július 11.