Aranyhajú hajnal ...
Az éjszaka szürke
palástot ölt magára
Az égen csillagok,
ezüstlik a telihold.
Elnehezült álmokból
ébredünk,
elűzi az ébredő /a
kelő/ Nap a sötét árnyakat
Kibontja arany haját
a hajnal
Könnyeket szárít fel
szemünkben
Rózsaszirmokon gurulnak
a harmatcseppek,
csillognak, mint
ezüst ékszerek
Az éjszakai titkok
azúrkék függönyt lebbentenek,
felissza a Nap a
harmatcseppeket.
A madarak zengik víg
éneküket.
Illatokat hoz felénk
a játékos szellő,
a légben dallamokként
szállnak.
Tágra nyílt, azúrkék szem
a horizont,
mosolyog, lobog a
szőke gabonatábla
A kertek
arany-zöldben fénylenek,
szórják édes
illatukat a virágok,
hűvös lágyan
csobognak a folyók, patakok,
Ezer hangon szól a
bozótok világa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése