Mikor ...
Tudod arra gondoltam,
mikor megérkezik a világra,
talán az ember mind vadóc,
be kell oltani szelídséggel,
de azt lehetetlen
bilincsbe szorítva,
mert akkor csak eltorzul,
növekedésre nem képes,
az élet számára
használhatatlanná válik:
de lehet simogató szeretettel,
az kihozza biztosan
a lehetséges legjobbat…
és amikor az ember párt választ,
sokszor úgy teszi azt,
hogy az agyában megszüli,
a pontos mását keresi,
s mert megtalálni az lehetetlen,
keres hozzá magának „követ”,
amibe erős akarattal,
vésővel és kalapáccsal
az álmát belé faraghatja…
csak hogy az ember nem kő,
amit ki lehet faragni,
az ember, mire felnő,
kész alkotás,
csak torzul, ha változtatni akarják
lesz egyre rosszabb…
ha az erőszak csak ront rajta,
akkor az elfogadó szeretet változtat,
ha nem is a szándékkal,
de simogatással,
mint a tenger tudatlan,
amelyik a kavicsot
szorgos hullámaival
a lehető legtökéletesebbre csiszolja.
mikor megérkezik a világra,
talán az ember mind vadóc,
be kell oltani szelídséggel,
de azt lehetetlen
bilincsbe szorítva,
mert akkor csak eltorzul,
növekedésre nem képes,
az élet számára
használhatatlanná válik:
de lehet simogató szeretettel,
az kihozza biztosan
a lehetséges legjobbat…
és amikor az ember párt választ,
sokszor úgy teszi azt,
hogy az agyában megszüli,
a pontos mását keresi,
s mert megtalálni az lehetetlen,
keres hozzá magának „követ”,
amibe erős akarattal,
vésővel és kalapáccsal
az álmát belé faraghatja…
csak hogy az ember nem kő,
amit ki lehet faragni,
az ember, mire felnő,
kész alkotás,
csak torzul, ha változtatni akarják
lesz egyre rosszabb…
ha az erőszak csak ront rajta,
akkor az elfogadó szeretet változtat,
ha nem is a szándékkal,
de simogatással,
mint a tenger tudatlan,
amelyik a kavicsot
szorgos hullámaival
a lehető legtökéletesebbre csiszolja.
2013. július 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése