Felhők
Párákból alkotott
csodák, az égbolt mozgó építményei, melyek érinthetetlenek, hisz a messzi
távolban élik csodás életüket.
Szépek, színesek,
szürkék, vagy mogorvák. A széllel kergetőző játékukat játsszák. Tavasszal
bárányfelhők úszkálnak az azúrkék horizonton /Jé… vajon miért csak tavasszal?!/
Felhők között
aranylik az ébredő Nap a hajnalokban. Az alkonyati felhők vörös uszályként
vonulnak.
Szeretem a felhőket:
a vonuló felhőket figyelni, útjukat kísérni, alakzatukba meséket, formákat
képzelni. Kifejezik mindazt, ami az égbolton a változásokat sodorja magával.
Felhők!
Áll néhány, torlódik,
majd hirtelen szétkergetik a játékos szelek. Búslakodnak, bánatosak, míg
megnyitják felhőszemeiket, esőt permetezve a földre.
Garabonciásak! Szinte
ugrálnak, hevesek. Mosolyognak és felhőképeket festenek az égbolt palettájára.
Szent Péter óva inti, - arany esernyőjét emelve – szakállából vízesést zúdítva
fentről, - táncolva, fürgén vagy lomhán lépegetve. Szárnyukat repítve
felhőangyalok ölelik egymást és mikor az alkonyi nap átragyog a felhőruhákon,
csodaszép színek díszítik az égi óceánt. A szépségtől szánkat mosolyra húzzuk.
Felhők!
Nagy utazók,
zarándokok. Derűt, vagy borút terítenek életünk fölé, átutazva az égi
végtelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése