Lángoló nyár
Lángoló, forró vidéki
táj
vörösen izzik,
perzsel a nyár
a vízparton szomorú
fűzfa
ágát a víz árama
mossa
árnyában szomorúan
pihenek
fájdalmak gyötörnek –
szenvedek
a túlparton kicsiny
halásztanyák
nekem csak ennyi az
öröm – a világ
szivárványkapu nyílik
az égen
sok színben ragyog
odafent a légben
a tájat átöleli
szivárványkarja
anyaként féltőn
ölében tartva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése