A jelen olyan ...

A jelen olyan ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a jelen az olyan,
mint amikor az ember
megérkezik egy állomásra,
ott áll kezében a csomagjával,
már elrobogott a vonat,
van, ahol van,
visszaút nincsen,
ellene tenni semmit nem lehet...
nem is érdemes vele foglalkozni,
sokkal fontosabb a múlt,
hogyan is került oda az ember,
hogyan lehet legközelebb
a rossz utat elkerülni,
honnan jött, hogy ide érkezett:
a múlt tapasztalata nélkül könnyű eltévedni...
a jelennel kezdeni mit sem érdemes,
megváltoztatni nem lehet úgysem,
előre megy az ember,
de talán jól teszi, ha hátra is figyel...
a jelen, az olyan, amilyen,
változtatni rajta lehetetlen,
az az épület elkészült már,
de talán érdemes visszatekinteni
egyik szemmel mindig,
mégha bele is bandzsul az ember,
ami egyáltalán nem könnyű,
de fontos, hogy a múlt segítségével,
a jelenben szebb jövő épülhessen...
talán az ilyen-olyan jelen,
csak a kettő lényeges között
az elkerülhetetlen átmenet:
a múlt a tapasztalatok háza,
aminek segítségével
az elrontott jelen nem,
de a jővő megváltoztatható.

2013. július 16.