Csitáry-Hock Tamás
Benned van…
És időnként megjelenik. És piszkálni kezd. Te pedig egyre rosszabbul
érzed magad. Bosszant, szabadulni szeretnél tőle, de nem megy. Mert
benned van. Részed. Ő is te vagy. Mégis bosszant, mégsem akarod. De
fogadd el. Hiszen ember vagy. És ha ő nem lenne benned, te sem tudnád,
hogy az ellentéte is létezik. Az ellentéte is benned él. Ha nem fáznánk,
nem tudnánk értékelni a Nap melegét. Ha nem fájna az ütés, nem tudnánk
értékelni a simogatás kényeztetését. Ha nem lenne távolság, nem
értékelnénk a közelséget. És azt sem tudnád, hogy hiányzik, ha mindig
veled van. Ha nem lenne rossz, nem lenne jó sem. Mert nem tudnánk, mit
jelent a jó fogalma. Hiszen egy természetes állapot lenne, egy
megszokott állapot, ezért értékelni sem tudnánk. Mert a Napfényt is
sötét, hideg napokon tudjuk igazán értékelni. A közelséget is akkor
értékeled, ha már volt távol is. És a jelenléte is akkor válik igazi
értékké, ha már egyszer is hiányzott. Minden jót a rossz ismeretében
értékelünk. Minden a rossztól válik jóvá. És ha magadban is felfedezed a
rosszat, amit nem akarsz, amit utálsz, amit szeretnél kiűzni, akkor
tudnod kell, hogy valójában ezért tudsz jó lenni. Mert a rossz késztet
arra, hogy a jóra törekedj, a jóba menekülj előle. És ha ez megtörténik,
akkor nem kell a rossztól félned. Mert segít. Segít a jó felé
igyekezni, a jóra vágyni. És így válik minden rossz jóra.
Csak hinni kell.
Csak hinni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése