A szívben

A szívben 

Tudod arra gondoltam,
talán nem is a történés,
a megtörtént dolgok utóélete a fontos,
mert fáj, ha valaki nagyon beüti a lábát,
de, ha elfelejti másnapra, katona a dolog...
s ahogy az esésnek,
a látszólag legyőzhetetlen távolságnak is
van hosszabb, rövidebb utóélete,
ha az ember elsiratja,
s hamar elfelejti a másikat,
akkor a távolság az ő számára olyan,
mint a temető, elnyeli a holtat...
és úgy is van,
hogy a tehetetlen távolság ellenére
szívében az itt maradtnak
ott van a másik,
ami csak egy érzés.
mégis, míg az érzés tovább él,
addig meg nem hal a remény...
a halálnak is,
mint valami legyőzhetetlen távolságnak,
van utóélete itt a Földön,
a fájdalom, a kibírhatatlan,
sokszor csak egy két hónap,
a gyászoló számára végleg,
valójában a másik akkor hal meg,
amikor kiürül mindenből,
amikor a közelségét nem érzi már...
olyan is van talán,
hiába, hogy az életének vége,
az utóélet, ami itt maradt,
az érzésben csak annyi,
mint amikor a másik
elérhetetlen távolságra van,
és amíg csak ott van,
addig a remény mindig megvan.

2013. aug. 13.