Az ifjú, ha szerelmes ...

Az ifjú, ha szerelmes ...

http://youtu.be/3W6u0qrm3H0

Tudod arra gondoltam,
hogy az ifjú, ha szerelmes,
legszebb ajándékul a másiknak,
saját maga testét kínálja,
és bizony, míg az ember szép és fiatal,
különlegesebbet, mint saját magát,
a saját testét, nem adhat:
a test a legszebb az ifjún,
talán, a lélek még éretlen,
azért, hogy a beérett külső eltakarja...
de, ahogy az idő szalad,
az a kincs úgy fogy el,
mintha soha se adott volna gazdagságot,
az az ajándék már nem ajándék többet,
s mosolyogni, szánni való,
ha valaki megöregedve,
a testét még mindig annak gondolja,
ha nincs annál különb adni valója,
ha még akkor is az a legnagyobb gazdagsága...
ha nem szeret másként,

mint az éretlen, de ragyogóan szép,

attól vagyonos fiatal,
ha a test megkopott fényét
nem veszi át a lélek ragyogása,
akkor az ember csak lerongyolódott,
mindenét eltékozolt koldus marad,
s kinek is kell teste az öreg koldusnak?
pedig talán öregen is lehet szeretni,
s aki szeret, magából adni vágyik,
de nevetség tárgya a szerelmes,
akinek a test a legnagyobb kincse,
aki az út végen is csak azt kínálgatja,
akinek a szeretete annyi,
hogy a szerelmes lelke ragyogása
az öreg testét nem takarja,
ha még mindig az a legfontosabb rajta.

2013. július 18.