Az úton elindulva ...

Az úton elindulva ...

Tudod arra gondoltam,
az úton elindulva,
a szeretetcsomagot,
talán mindenki hozza magával,
mégse lesz mindenki jó gazdája...
az egyik nem tud vele mit kezdeni,
nem tanították meg a használatára,
a csomagot meg se nyitja,
azt sem tudja, hogy gazdag,
egész életében koldulja mástól...
s van, ki eltékozolja felelőtlenül,
ahova fekteti, ott nem kamatozik,
szeretetét a tárgyak
elnyelik közömbösen,
a kiadott szeretet újat nem hoz...
s ahogy az idő fogy,
úgy lesz kevesebb az adható:
még lenne a batyuban sok,
csak költekezni az idő kevés,
azért kihasználni jól,
minden percet fontos...
akinek sok jut a szeretetre,
s aki el nem herdálja,
ha megtalálja rá a választ,
a viszonszeretetet,
akkor a kettő összeadódik,
nem megy kárba egy cseppje sem,
lesz belőle óriás szeretet
megkétszerezve...
a hozottat az ember
sokszorozhatja,
s ha egyszer számon kérik tőle,
nem kell szégyenkeznie,
hogy rossz gazdája volt,
hiszen visz vissza többet,
mint amennyit hozott magával.

2013. július 16.