Az útelágazásnál
Napfogyatkozás életed
egén
Elrohantak feletted
az évek
Barna hajad immár
hófehér, s
állsz te is égi
otthonod küszöbén
Megálmodott hegyeid
elkoptak,
az óceán mélyére
temette az idő
Áthatolhatatlan sötét
vesz körbe
felváltva bús,
zavaros nappalaidat
A remény pislákoló
fény már csak
Hangok szólítanak az
álmodban,
dallamok zengnek
benned.
Múltbéli hang –
gazdája rég halott,
porrá lett a végtelen
tengerében
Lélekharangok zúgnak
a távolban
magányosan járod
sorsod útját
Eltűnődsz lépéseden
az útelágazásnál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése