2013. október 29., kedd

Picurka



Picurka

Őzbarna kis tacsink, nagy gombszemekkel. Sértődékeny, szelíd lelkű apróság.
Sosem tagadta meg, hogy egy igazi barát. Alszik, eszik, - szalad.
Néha felugat, hisz szobakutya lévén sokszor tiltott volt a zajongása.
Vékony kis hangjába az üveg is beleremegett. Éjszakai „bátor”.
Megugatva a Holdat, rohant vissza biztos fedezékébe. Horkolt, mint egy felnőtt.
Hiába a finom kutyatáp, többre értékelte a finom húslevest, apró kis csontokkal és a rántotthús-falatokat.
Figyelve minden léptünket, előbb berepült az autóba, mint mi – elfoglalva fő helyét.
Még a rendőrt is mosolyra késztette egy-egy ellenőrzés alkalmából – okos, érdeklődő szemecskéivel.
Befészkelve magát a fotelba, - onnan figyelte napi munkánkat.
Hűvös időben takaróját magára húzva, telhetetlenül várta szeretetünk megnyilvánulásait. Sokat megtanult, élte önmaga alkotta szabályait.
Minden ismerősnek, barátnak kedvesen pitizett egy kis kedvességért.

Öt éve már – angyali lelke bolyong és ugatgat az örökkévalóságban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése