Az élet vizén …
Rőt falevélként
sodort az élet,
Míg egyszer
megtaláltalak téged
Lebegtem, hányódtam a
széllel,
Elsuhantam a
messzeséggel.
Az élet vizén végig eveztem,
Sok fájdalommal, néha
örömmel
A pillanatok messze
elsodródtak,
Emlékszilánkokká
szétrobbantak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése